2.

 Ez a mese egyre nőtt mesélés közben, míg végül a Nagy Gyűrűháború története lett belőle, sok utalással a megelőző idők még régebbi történetére. Nem sokkal azután kezdtem hozzá, hogy a "Babó" már elkészült, de még mielőtt 1937-ben megjelent volna, ezt a folytatást mégis abbahagytam, mert előbb az Óidők mitológiáját és legendáit akartam kiegészíteni és rendbe tenni, miután már évek óta foglalkoztattak. Ezt puszta kedvtelésből csináltam, hiszen nem látszott nagyon valószínűnek, hogy másokat is érdekelhet a munkám - különösen, ha figyelembe vesszük, hogy elsősorban nyelvészeti ihletésből fakadt: a tündenyelvek "történetéhez" nélkülözhetetlen hátteret szerettem volna megrajzolni.

Miután azok, akiknek kikértem a véleményét és a tanácsát, a "nem nagyon valószínűt" egybehangzóan "teljesen valószínűtlenre" módosították, visszatértem a folytatáshoz - erre biztattak olvasóim is, akik szerettek volna többet hallani a hobbitokról és kalandjaikról. De a történet mintegy a maga akaratából a régebbi világ felé kanyarodott, ennek a végét és elmúlását foglalta magába, mielőtt az elejét és a közepét elbeszélhettem volna. Ez a folyamat még a "Babó" írása közben kezdődött, már ott is fel-felbukkant a régebbi anyag: Elrond, Gondolin, a nemestündék, az orkok, és más is, ami magasabb, mélyebb vagy sötétebb volt a felszínnél: Durin, Moria, Gandalf, a mágus, a Gyűrű. Csak fel kellett ismerni, mi a jelentőségük ezeknek az utalásoknak és a régi történetekkel való összefüggésüknek: máris feltárult a Harmadkor, valamint betetőzése, a Gyűrűháború.

Azoknak, akik többet akartak hallani a hobbitokról, végül is teljesült a kívánságuk, de jó sokáig kellett várniuk, A "Gyűrűk Urá"-nak a megírása ugyanis kisebb-nagyobb megszakításokkal 1936-tól 1949-ig tartott: ebben az időszakban sok feladat hárult rám, amit nem akartam elhanyagolni, azonkívül más tanulmányaim és tanári munkám is lekötötték a figyelmemet, és sokszor teljesen elmerültem bennük. A késést természetesen csak növelte a háború kitörése 1939-ben: az elbeszélés akkor még nem ért el az I. könyv végéhez. A következő öt év sűrű homályában is úgy kellett éreznem, hogy a történet nem hagyható abba - tovább botorkáltam hát, főleg éjszakánként, és végül eljutottam Balin sírjához Moriában. Itt hosszú időre megpihentem. Csak majdnem egy év múlva indultam tovább: így érkeztem meg 1941 végén Lothlórienbe és a Nagy Folyóhoz. A rákövetkező év folyamán írtam meg első fogalmazásban azt az anyagot, ami most a III. könyvet alkotja, azonkívül az V. könyv 1. és 3. fejezetének az elejét, azután, mikor Anórienben felvillantak a jelzőtüzek, és Théoden elért Hargvölgybe, megálltam. Kifogytam az ötletekből, és nem volt időm a töprengésre.