Mindazt a nagy és megdöbbentő eseményt, amelyet a legmagasabb fokú emberi tudás és találékonyság tervel és munkál ki s visz teljesedésbe, szükségképp a nagy és kiváló emberek hozzák létre; méltán és találóan nevezhetjük tehát az ő életüket a történelem leglényegének. Élettörténetükben, amennyiben értelmes írók előadásában ismerjük meg, nemcsak ige-igen kellemes szórakozást találunk, hanem roppant hasznos tanulságot is; alaposan megismerjük nagy általánosságban az emberi természetet - titkos rugóit, szeszélyes kanyargásait és zavarba ejtő útvesztőit -, de szemünk előtt látjuk egyúttal mindannak élettel teljes példáit is, ami rokonszenves vagy megvetendő, bámulatra méltó vagy visszataszító. A puszta erkölcsi oktatásnál mérhetetlenül eredményesebb úton tanuljuk meg így, hogy mi az, amit minden igyekezetünkkel követnünk, s mi az, amit gondosan kerülnünk kell.
Túl e nyilvánvaló kettős előnyön - hogy az erény való szépségét és a bűn ocsmányságát úgy szemlélhetjük, mintha csak képen látnánk -, megtanulhatjuk még Plutarchosból, Sventoniusból, Nepos-ból és más életrajzírókból azt a hasznos leckét is: ne magasztaljunk és ne ítéljünk el senkit elhamarkodva vagy durván általánosítva. Hiszen gyakran egy és ugyanazon jellemben a jónak és gonosznak oly keverékét fogjuk megtalálni, hogy igen pontos ítélkezésre és igen elmélyült vizsgálódásra lesz szükségünk, ha meg akarjuk állapítani, melyik oldalra billen a mérleg. Mert meglehet, felbukkan néha egy-egy Aristides vagy Brutus, egy-egy Lysander vagy Nero, a sokkalta nagyobb rész mégis keverékfajta: sem nem egészen jó, sem nem egészen rossz; legnagyobb erényeiket csökkentik és homályosba borítják bűneik, ezeket viszont enyhítik és szépítik erényeik.
Ilyen fajta volt az a kiváló személyiség is, akinek életrajzába most belevágok. A természet a legnagyobb és legragyogóbb képességekkel ruházta fel, de nem adta meg ezeket neki a maguk tökéletes tisztaságában és szeplőtelenségében.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése